A találkozót övező felhajtás bizony nem volt arányban a téttel, szerencsére szépen megtelt a Magvassy Mihály Sportcsarnok, beleértve a vendégszektort is. Mintegy kétezer szurkoló lehetett szemtanúja annak, hogy a Ferencváros gyakorlatilag tartaléksorát játszatja, kiegészítve többnyire két rutinosabb klasszissal, hogy egy csúfos vereségbe azért ne szaladjon bele a gárda. Szükség is volt az óvintézkedésre, hiszen a Rába-partiak a lehető legerősebb összeállításban vágtak neki a csatának. Húzóembereink pihentetését mi sem mutatja jobban, minthogy Kirsner Erika, Mravikova Katerina, Uhrakova Lucia és Tóth Tímea összesen három alkalommal talált a kapuba. A legtöbb időt talán utóbbi töltötte a pályán, igaz, az esetek nagy többségében csak a védekezésben segített rutintalanabb társainak, és ahogy elkezdődött a támadásépítés, máris szaladt a kispadra. Ez a rendszer mintegy húsz percen át volt eredményes (11-11), aztán az addig kissé megilletődött hazaiak magukra találtak és négygólos előnyt hoztak össze a szünetre.

A folytatásban hamar megléptek Görbicz Anitáék, akik ekkor már az eredményesség mellett a látványos játékot is előtérbe helyezték. A védekezéssel már kevésbé törődtek a csapatok, mondhatni egymás hibáiból éltek, s mivel ebből a mi oldalunkon akadt több, egyre csak nőtt a hazai előny. A hajrában lehetőséget kapott Dajka Bettina és Németh Csilla is, így minden ferencvárosi pályára lépett a mérkőzésen. A legjobban fiatal válogatottjaink muzsikáltak: a Győrben nevelkedett Szamoránsky Piroska eredményes játékkal tért vissza egykori klubjához, míg Szucsánszki Zita, hiába ütötték-vágták a védők, irányítóként próbálta meg a legtöbbet kihozni a soha nem látott összeállításban játszó Fradiból.

A presztízs volt a tét a rangadón. Az alapszakasz végeredménye az utolsó fordulóra marad. Ha nyer a Ferencváros a Vác ellen, akkor a fővárosi zöld-fehéreké az első helyezés.