Először is tisztázzuk: Hogyan kell kiejteni a neved?

Úgy, ahogy írják, azaz Luciának, bár én is hallottam már, hogy cs-vel mondják, azonban én nem vagyok Olasz. A beceneveim közül a Lulu a legelterjedtebb, bár a Lulenko és a Lucka megszólítások is gyakoriak Szlovákiában.

Mivel töltőd a jól megérdemelt nyári pihenőt?

Nagyrészt itthon vagyok a családommal, vagy a barátomnál, aki innen 120- km-re él. Hlohovectől 10 km-re van egy kis víkendtelkem, gyakran menekülők oda a párommal vagy éppen a családdal, amikor nyugalomra vágyom. Tavaly az egész szünetet Szlovákiában töltöttem, főleg a telken, idén viszont egy hét horvátországi üdülést is sikerült beiktatnunk.

Sportoltál mást is a kézilabdán kívül?

A gimnáziumi évek alatt kosárlabdáztam is párhuzamosan, a suli csapatával az országos bajnokságot is megjártuk. Kézilabdázni körülbelül 10 éves kóromban kezdtem, de jó ideig egyéb sportokat is űztem. Otthon Hlohovecben csak betonos pálya volt, így először 18 évesen adatott meg, amikor Besztercebányára kerültem, hogy teremben játsszak.  

A kézilabda mennyire népszerű sportág szülőhazádban?

Sajnos sokkal kevesebb figyelmet szentelnek neki, mint Magyarországon. A média főként a labdarúgással foglalkozik, kézilabdás hírekre ritkán lehet rábukkanni. A

Szurkolásnak sincsenek olyan hagyományai, mint nálatok. Mikor Pozsonyban játszottam, alig 100 ember volt a lelátón, ők is főként családtagok, hozzátartozók. Besztercebányán mondjuk ennél kicsit jobb a helyzet, de hát összesem lehet hasonlítani egy szimpla népligeti meccsel sem. Valójában itt nem nagyon vannak szurkolóim sem, így igazán magamban lehetek, amikor itthon vagyok. A rokonok, szomszédok persze mindig érdeklődnek az eredményeim felől, de ennyi és semmi több.

Mindig is beálló poszton játszottál?

Nem, az egy véletlen műve. Kezdetben átlövő, vagy épp irányító voltam. Először Besztercebányán kerültem erre a helyre, egyik csapattársam sérülése miatt vetett be oda az akkori edzőm. A Pozsonyban eltöltött évek alatt csapatomban irányító voltam, míg a válogatottban már beállóként szerepeltem. András is úgy látott engem játszani, így a Fradiba már erre a posztra is szerződtem.

Nem szeretnél most is írányitó lenni?

Nem. Úgy gondolom, a beállónak nincs olyan nehéz dolga: csak oda kell állni, és az adott szituációban betalálni az ellenfél kapujába. Az irányítás sokkal nagyobb felelősség, Sok esetben egész meccsek múlhatnak az irányítók mentalitásán. Két típust ismerek: az egyik aki „csak lő, és magának készíti elő a helyzetet” míg a másik, aki a csapat „alá játszik”. Számomra manapság már inkább az jelenti az örömet, ha valamelyik csapattársamat olyan szituációba tudom juttatni, hogy az illető gólt szerez.

Mennyire jelentett nagy váltást, amikor a Ferencvároshoz igazoltál?

Mikor játékosként már semmi pluszt nem tudott adni a szlovák bajnokság, akkor döntöttem úgy, hogy küldődre szerződöm. Természetesen furcsa volt egy másik országba költőzni, de a magyarok és a szlovákok nagyon hasonlítanak egymásra, és ez mindenképen könnyebbséget jelentett. Így utólag bevallom, akkor még nem terveztem hosszútávra. Először is csak 1 évig akartam maradni, és innen Spanyolország lett volna a végcél. Ebből fakadólag a nyelvtanulással sem nagyon foglalkoztam.  Viszont közben felismertem, milyen jó helyre sodort az élet, és, hogy itt még rengeteg fejlődési lehetőségem lenne, így maradtam.

És időközben folyékonyan megtanultál magyarul is.

Dehogy, én még mindig nem gondolom úgy, hogy jól tudnék kommunikálni. Az első időben, mint minden külföldinek, nekem is a magyar káromkodások széles skáláját volt alkalmam megismerni, ezután következtek az edzéseken rám ragadt kulcsszavak és kifejezések. Hangyától (Mravikova Katarina) kaptam ezekről egy listát, amikor megérkeztem, de főleg a játék hevében tudtam csak magamban rögzíteni őket. Farkas Ági volt az, aki folyamatosan azzal piszkált, miért nem használom ki a lehetőséget, hogy egy új nyelvet elsajátítsak.

Nem gondolkoztál el azon, hogy egyszer magyar címeres mezt öltsél magadra?

De, csak attól tartók, már kicsúsztam az időből. Tavaly előtt ugyan már nem szerepeltem a szlovák válogatottban, azonban a tavalyi Eb selejtezőn vállaltuk Hangyával a játékot. Sokáig dilemmáztunk rajta, de András is nagyon bíztatót, mindkettőnket. Aztán sajnos a siker ismét elmaradt, én pedig úgy érezem, elfecséreltem ezt az időt az életemből. Közel 9 évig voltam válogatott, viszont világversenyre nem tudtam mindezidáig kijutni. Hiába is értem el a Fradival nagy eredményeket, azért egy sportoló életében mindig a világversenyek jelentik a karrier csúcsát. Ha a magyar keretben szeretnék szerepelni, arra még 2, vagy legjobb esetben szövetségi engedéllyel is egy évet várnom kellene. Az pedig korántsem biztos, hogy a szövetségi kapitány egyáltalán igényt tartana a játékomra.

Mióta ismeritek egymást Hangyával?

Még a pozsonyi időkre datálódik a barátságunk. Mikor oda kerültem, együtt is laktunk. A Fradiba is ő ajánlott be Németh Andrásnál, aki ezt kővetően jött el egy válogatott meccsre, ahol megnézte a játékomat, és ezután kezdtünk el tárgyalni a részretekről. A régi jó kapcsolatunk miatt sokszor kaptam olyanokat a hátam mögött, hogy a döntéseimet is Hangyáétól teszem függővé. Nos azoknak, azok így vélekedtek, üzzeném: szerintetek most is így tettem?!?

Sokféle pletykát lehetett hallani az estleges eligazolásoddal kapcsolatban. Így utólag elmondanád, mely csapatokkal tárgyaltál?

Olvastam én is sok félét az interneten, és a csapat társaim és napról napra újabb tényekkel leptek meg az öltőzőben. Hírbe hoztak a Ladával, a Podravkával és a Dunaferrel, habár én csak az utóbbi kettővel ültem le tárgyalni. A Dunaferr esetében az motivált volna, hogy többet pihenhettem volna egy meccsen, Viszont Maglódi Lajos akkora kivásárlási összeget kért értem, amit a Dunaferr nem tudott kifizetni. Nem volt konkrét eligazolási szándékom, mindössze picit össze voltam zavarodva, miután megtudtam, hogy András mellett három kulcsjátékos is elhagyja a klubot. Ezért pláne örültem, amikor Zsiga Gyula megkeresett, és ez volt az a lépés, amitől az addigi kételyeim szertefoszlottak.

Németh Helgát leszámítva, és az itt töltött évek alapján is rangidősnek számítasz a Fradiban. Mit szólnál, ha a társaid Rád osztanák a csapatkapitányi címet.

Ez egy nehéz kérdés. Hallottam már, hogy én is szóba kerültem és Zizi 8 Szucsánszki Zita) is. Félnék ettől a feladattól, mivel akkor túl sokszor kellene nyilvánosan, sok ember előtt szerepelni, az pedig nem az én stílusom, és zavarban is vagyok, ha magyarul kell beszélnem.

Milyen esélyeket látsz a csapatban a jövő szezonra nézve?

Személy szerint már az idén is jobban éreztem magam Piri (Szamoránszky Piroska) fejlődése sokat segített rajtam. Tavaly nagyon kizsigerelődtem, az utolsó megmérettetéseket már csak rendszeresen infúziós kezelésekkel bírtam. Remélem jövőre is legalább olyan hasznosan, tudjuk egymást válltani, mint ebben a szezonban. Sajnálom, hogy Kirsner Era és Sopi (Tóth Tímea) eligazolt, mivel az itt eltöltött évek alatt velük tudtam a pályán legjobban összedolgozni. Zácsik Szandra nagyon nagy tehetség: ha mindig a legjobbját akarná kihozni magából, és teljes erejével a játékra koncentrálna, még Sopinál is nagyobb játékos válhatna belőle. Persze minden a hozzáálláson múlik. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kapusainknak stabilabb teljesítményt kellene produkálniuk ősztől. Úgy látom, az utóbbi időben edzéseken Pasinak (Pastrovics Melinda) jobban ment a védés, és hozzá kell tennem, hogy az új edzőn is sok fog múlni, vagyis azon, mennyire tudja a megfelelő szituációkban cserélgetni őket.

Kaptatok azért „házi feladatot” a nyárra az új edzőtőktől?

Igen, Gyula mindannyiunknat meglepett egy papírral, amire személyre szóló napi beosztást készített, mikor, milyen feladatokat végezzünk el. Majd megmondom neki, hogy én mivel szlovák vagyok, csak beszélni tudok magyarul, olvasni nem. Nem ismerek olyan bonyolult szavakat, mint például a fekvőtámasz.. Csak annyit értettem az egészből, hogy július 4. én találkozunk. (nevet)

Mik azok a pontok, amikre szívesen emlékszel vissza az eddigi pályafutásodból?

Magyarországra érkezésem előtt, már voltam Szlovák bajnok. A Szlovák kupa nálunk nem sokat jelent, így először nem igazán értettem, miért ilyen fontos ez a magyaroknak, így az első évben megszerzett Magyar Kupa győzelmet nem igazán tudtam magamban hova rakni. Amire a legbüszkébb vagyok, az a tavalyi EHF győzelem, azt hiszem, azt az érzést, amit kaproncán átéltem, soha nem fogom elfelejteni.

El tudnád képzelni, hogy máshol fejezd be a karrieredet?

 A fő elvem: ahol az ember van, ott kell magából a maximumot kihozni. Másik országba már nem vágyom. Magyarországon is csak nagyon nyomos indokot tudok elképzelni, ami miatt klubot váltanék. Nehezen viselem a változásokat szeretek a Ferencvárosba játszani, és élvezem a szeretet, ami a csapatnál körül ölel. Nem mellesleg az is fontos, hogy a családomtól sem vagyok messze, alig 300 km-re és otthon lehetek.

Vannak már elképzeléseid a játék befejezést követő életedről?

Még konkrétan nincsenek. Besztercebányán elkezdtem a főiskolát, szociális munkásnak tanultam, amikor egy év elteltével Pozsonyba szerződtem, abba kellett hagynom a sulit. Mindenféleképpen haza költőzöm Szlovákiába, és a párommal szeretnék valamilyen vállalkozást indítani. Ami különösen érdekelne az a masszőrködés. Szabadidőmben egyébként szeretek fabrikálni, érdekel a kézművesség. Úgyhogy, ha ilyen téren sikerülne elhelyezkednem, azt sem bánnám.

 Mit tudhatunk a családodról?

Két testvérem van: bátyám: Marek, kamionsöfőr, feleségével most várják a második babát. Öcsém: Michal, még csak 16 éves, szakácsnak tanul. Igazából egyikük sem sportolt sosem. Mikor idehaza vagyok, általában a szüleimmel töltöm az időm, vagy a barátom családjánál.

Lulu mamája a Döntőn ott szurkolt a lelátón, a következőt nyilatkozta:

 Nagyon büszke vagyok rá. Ott voltam a bajnoki döntőn, de sosem gondoltam volna, hogy egy meccs ennyit jelenthet. Ott szembesültem mindennel.